Jelet kaptunk egykor föntről,
Áldást küldött ránk az Ég,
Nem szólottunk semmi szót se,
Olyan szép volt, olyan szép.
Sóhajtásunk szállt a szélben,
Édes lett az életünk,
S akkor ott és mind a ketten
Hittük, boldogok leszünk.
Azóta is őrizzük ezt,
Nem engedjük soha el,
Nem is szólunk semmi szót már,
A boldogság átölel.

***

Zsolozsma zengett szívemben,
Olyan szép volt, mikor mentem,
Láttam, hogy a hegyek várnak,
Titkát éreztem a tájnak.
Éreztem, hogy megtalálom,
S valóság lesz majd az álom,
Gomolygott a Hold párája,
Ezüst trónon Babba Mária.
Olyan szép volt, mikor mentem,
Repkedtem a révületben,
Gondolatunk találkozott,
Igaz, nagy szerelmet hozott.
Nagy szerelmünk sose múljon,
A Nap fénye ránk simuljon!

***

Az égen oly sok gyémánt ragyog,
Tegnap láttunk egy hulló ezüst-csillagot:
Tízszer is kívánunk néktek békességet, bíztatót,
Igaz szerelmet, türelmes, tiszta szót.
Légyen-e házasság lelkes,lánggal lobogó,
Azután, mint a csermely mély csendesen csobogó.

Értetek zöldüljön határban a víg vetés,
Sokáig hallatszódon házatokból nevetés.

Repüljetek a szerelem szárnyán együtt el.
Igazságot, hitet eme érzelem érdemel.
Tudjátok suttogni sokszor azt, hogy: " Féltelek! "
Akkor boldog, büszke és hosszú lesz életetek.

***